A dévérkeszeg (Abramis brama) Magyarország egyik legismertebb halfaja, amely szinte minden hazai álló- és folyóvízben előfordul. Ez a magas, lapos testű, általában ezüstös színű hal különösen népszerű célpont a horgászok körében, akik gyakran találkoznak vele a pontyok társaságában. A dévérkeszeg nemcsak azért érdekes, mert könnyen horogra akad, hanem azért is, mert táplálkozási és viselkedési szokásai izgalmas kihívást jelentenek.
Ebben a cikkben részletesen bemutatju, hogyan ismerd fel a dévérkeszeget, megismerheted életmódját, és sikeres horgászatát. Akár kezdő, akár tapasztalt horgász vagy, ez az útmutató hasznos információkkal lát el a következő horgászkalandodhoz és a horgászvizsgán is segítségedre lehet.
Dévérkeszeg megjelenése
A dévérkeszeg (Abramis brama) a csontos halak főosztályába és a pontyfélék családjába tartozó halfaj, amely rendkívül elterjedt Európa és Ázsia vizeiben. Szinte minden álló- és folyóvízben megtalálható, kivéve a gyorsabb folyású hegyi patakokat. A Fekete-tenger, a Kaszpi-tenger és az Aral-tó környékén is előfordul, de Magyarországon különösen a Balatonban gyakori. A horgászok számára jól ismert hal, hiszen hazai vizeinkben, a nagyobb folyókban és tavakban is tömegesen fordul elő.
A dévérkeszeg jellegzetes, magas és lapos testével könnyen felismerhető. Általában 40-50 cm hosszú és 1 kg körüli testsúlyú, de a nagyobb példányok elérhetik a 70-75 cm-es hosszt és az 5-6 kg-os súlyt is. A fiatal halak színe ezüstös, míg az idősebb példányok barnás árnyalatot öltenek. A hal testének hátoldala zöldesszürke, oldala ezüstösen csillog, hasa pedig fehér. Jellegzetes, lekerekített orra és csúcsos szája is segíthet azonosítani ezt a fajt.
Magyarországon a legnagyobb ismert példányt a Rábából fogták ki, amely 6,02 kg-ot nyomott. A dévérkeszeg csapatosan él, és gyakran találkozhatunk vele a ponty közelében, ahol hasonló táplálkozási szokásokat követve keresi a mederfenéken élő táplálékot.
Hol élnek a dévérkeszegek?
A dévérkeszeg élőhelyei rendkívül változatosak, hiszen Európában és Ázsiában szinte minden lassú folyású és állóvízben megtalálható. Hazánkban is széles körben elterjedt, a Balatonban, nagyobb folyókban, holtágakban és egyéb állóvizekben is tömegesen előfordul. Kivételt csak a gyorsabb folyású hegyi patakok jelentenek, ahol ez a faj nem található meg.
A dévér a mélyebb, iszapos medrű részeket kedveli, ahol könnyen hozzáfér a fenéken élő táplálékhoz. A mélyebb vizek mellett a növényzettel tarkított sekélyebb, csendesebb részeket is szívesen látogatja, különösen ívás idején. Állóvizekben, például tavakban, a dévérkeszeg csapatokban vonul a mélyebb részekre, ahol nagyobb biztonságban érzi magát és könnyebben talál táplálékot. Folyókban gyakran a mélyebb gödrökben, illetve a hirtelen mélyülő partszakaszok közelében tanyázik.
Különösen figyelni kell a vízszint változásaira, mivel lassú áradáskor a dévér gyakran a partközeli területekre húzódik. Ezeken a helyeken ilyenkor nagyobb számban lehet találkozni velük, így a horgászok számára ez remek lehetőséget kínál arra, hogy eredményesebben horgásszanak.
A dévérek ívása, szaporodása
A dévérkeszeg szaporodása áprilistól június végéig tart, amikor a csendesebb vizű, sekélyebb öblökben vagy elárasztott réteken ívik. Az ivaréretté válás általában 3-4 éves korukban következik be, és ebben az időszakban a halak bőrén jellegzetes, vajfehér szemölcsök, úgynevezett nászkiütések jelennek meg.
Ezeket a halászok dorozsmának nevezik, és könnyen felismerhetők. A dévérkeszegek csapatosan ívnak, ami lehetőséget teremt arra, hogy nagyobb mennyiségben szaporodjanak egy adott területen. Érdekesség, hogy ívás közben félénkek, így ilyenkor horgászatuk nehézségekbe ütközhet, ezért a horgászok számára inkább az ívási időszak után, június végétől ajánlott horgászni rájuk.
A nőstény halak 100-300 ezer ikrát raknak le, amelyek áttetszőek és enyhén sárgás árnyalatúak. Az ikrák átmérője 1,2-1,6 mm között mozog, és a környezeti viszonyoktól függően 3-6 nap alatt fejlődnek ki. A kikelő lárvák 4,2-5,3 mm nagyságúak, és 3-4 nap múlva, még a szikzacskó teljes felszívódása előtt megkezdik önálló táplálkozásukat. A szabadon úszó ivadékok először a fenék közelében tartózkodnak, majd később fokozatosan növekedve keresik fel a táplálékforrásokat.
Nászkiütéses, dorozsmás dévérkeszeg
Dévérkeszeg táplálkozása
A dévérkeszeg táplálkozása elsősorban a vízfenékhez kötődik, ahol különféle apró élőlényeket fogyaszt. Tápláléka leginkább zooplanktonból, szúnyoglárvákból, kagylókból, csigákból és csővájóférgekből áll, de idősebb és nagyobb példányai olykor kisebb halakat is elfogyasztanak.
Ezek az alsóbbrendű rákfélék és rovarok a halak fő élelemforrásai, a dévérkeszeg rendkívül ügyes a meder mélyebb részein való keresésben. A fiatal példányok tápláléka főként apró planktonszervezetekből áll, amelyeket a növényzettől mentes szakaszokon, a fenék közelében gyűjtenek be.
Az ivadékok kezdetben kisebb zooplanktont fogyasztanak, majd növekedésük során fokozatosan váltanak nagyobb táplálékforrásokra. Amikor a dévérkeszeg nagyobb méreteket ér el, táplálkozása is egyre változatosabbá válik, és képes nagyobb zsákmányokat is elfogyasztani, mint például a különféle férgek, rákok, kagylók, növények és a kisebb halak.
A dévér a vízállás változásaira különösen érzékeny, ezért a horgászoknak érdemes figyelni az áradások idején, amikor a halak a part menti sekélyebb vizekbe húzódnak táplálkozni. Lassú áradáskor vagy vízszint változáskor a partközeli területeken lehet nagyobb számban megfigyelni őket, ami ideális alkalmat teremt a sikeres horgászatra.
Dévérkeszeg horgászata
A dévérkeszeg horgászata rendkívül népszerű Magyarországon, hiszen ez a hal az ország számos folyójában, holtágában, illetve a Balatonban is megtalálható. Horgászni rá kora tavasztól késő őszig lehet, amikor a halak aktívabbak. A horgászat során érdemes érzékeny úszós felszerelést alkalmazni, mivel a dévérkeszeg óvatos hal, és finoman csipkedheti a csalit.
Az úszós módszernél a horgot a fenékre kell engedni, és az úszó mozgása – jellemzően kiemelkedése – jelzi a kapást. Fontos a horgászat közbeni folyamatos etetés, hiszen a dévér gyakran csapatokban táplálkozik, és az etetett helyeken nagyobb számban gyűlhetnek össze.
A fenekező módszer is eredményes lehet a dévérkeszeg horgászatában, ám itt is szükség van finom szerelékre, mert a hal rendkívül ügyes a csali lecsipkedésében. A főzsinór vastagsága ne haladja meg a 0,20-as méretet, mivel a vastagabb zsinórokat a hal könnyebben észreveszi, ami elriaszthatja. A csalik kiválasztásánál a kisebb méretű csalétek ajánlott, mivel a dévér szája kicsi, és nagyobb csalikat nem tud megfelelően elfogyasztani. Gyakori csalétkek a giliszta és a kukorica, de fontos, hogy a kukoricát összezúzva használjuk, hogy a hal könnyebben vegye fel.
Gyakran eredményes lehet a csali meglebegtetése is. Kapástalan időszakokban a dévérek gyakran vízközt táplálkoznak, így a meglebegtetett csalétek, és hosszú előke segíthet eredményesebbé tenni horgászatukat.
A dévérkeszeg horgászata úszós, vagy finomszerelékes fenekező módszerrel igazán eredményes és szórakoztató
Dévérkeszeg tilalom
A dévérkeszeg tilalom és méretkorlátozás alá sem tartozik, bármekkora méretben elvihető. A napi fogható mennyiséget a helyi horgászrend szabályozza, mely vízterületenként eltérő lehet. Előfordulhat, hogy egyes vizeken a vízkezelők egyedi szabályokat hoznak, és bizonyos méret alatt, vagy felett korlátozzák a dévérek megtartását. Mivel eltérőek lehetnek a szabályok, mindig olvasd el az adott víz horgászrendjét!
Dévérezni jó!
A dévérkeszeg egy országosan elterjedt, általában könnyen horogra csalható őshonos halfaja hazánknak. Húsát sokan kedvelik, általában paprikás liszben kisütve fogyasztják, de gyakori a halászlé alapban is. Horgászata a megfelelő szerelékkel remek szórakozást nyújt. Kezdő horgászoknak, gyermekeknek is ajánlott a dévérezés, mert jó élményt tud nyújtani fogásuk.