A vágótok (Acipenser gueldenstaedtii), más néven orosz tok, Magyarország egykor gazdag tokhalállományának meghatározó tagja volt. Ez az őshonos vándorhal a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger környékéről érkezve ívási időszakban hatolt fel a Duna és más hazai folyók vizeibe. Napjainkra azonban populációja kritikusan lecsökkent, és a faj természetvédelmi oltalom alatt áll hazánkban.
Vágótok felismerés
A vágótok megjelenése a tokok között is kiemelkedően impozáns: hengeres teste vértpikkelyekkel borított, amelyek a hátán 10–18, a hasán 6–12 sorban helyezkednek el. Orra tompán lekerekített, míg alsó állású szája középtájon megszakadó ajkakkal rendelkezik. Rövid, sima bajuszszálai az orrcsúcshoz közelebb erednek, mint a szájhoz, és hátrasimítva sem érik el a felső ajkat. Hátúszója a farokrészen helyezkedik el, és úszósugarainak száma 33–51, míg az anális úszó sugarai 21–33 között mozognak.
Vágótok élőhelye és táplálkozása
A vágótok alapvetően tengerben élő faj, amely ívási időszakban vándorol fel a nagyobb folyókba. A Fekete-, Azovi- és Kaszpi-tengerhez tartozó vízrendszerekben honos, de a Duna és Dráva magyarországi szakaszain is gyakori volt. Sajnos a 20. század végére populációja jelentősen megcsappant, és természetes vizeinkben ma már rendkívül ritkán fordul elő.
Táplálékát főként fenéklakó gerinctelen állatok, például bolharákok, férgek és rovarlárvák alkotják, de idősebb korában kisebb halakat is zsákmányol.
Szaporodás és ivarérettség
A vágótok ívása a folyók márnazónájában zajlik, ahol kavicsos, sóderes mederfenéken rakja le ikráit. A hímek 7–9 éves korukban, a nőstények 10–12 évesen válnak ivaréretté. Egy-egy példány 100–800 ezer ikrát rak, melyek átmérője 3–3,5 mm. Bár egyes állományai állandóan édesvízi életmódra váltottak, ezek szaporodási szokásai kevéssé ismertek.
A vágótok védett
Hazánkban a vágótok védett, eszmei értéke 50 000 forint. Vadon élő állományai mára szinte teljesen eltűntek, így elsősorban a vándorló példányok megőrzésére és megtelepítésére összpontosítanak a természetvédelmi törekvések. Tilos a faj bármilyen célú kifogása, védelme pedig nemzetközi együttműködést is igényel.
Legfontosabb tudnivalók a vágótokról
- Megjelenés: Hengeres test, rövid, sima bajuszszálak, vértpikkelyekkel borított hát és has.
- Élőhely: Tengeri vándorhal, amely a folyók márnazónájába úszik ívni.
- Táplálkozás: Főként fenéklakó gerinctelenekkel, idősebb korában kisebb halakkal táplálkozik.
- Szaporodás: Kavicsos mederfenéken rakja le 100–800 ezer ikráját, 7–12 éves korában válik ivaréretté.
- Védettség: Magyarországon védett, kifogása tilos, eszmei értéke 50 000 forint.
A vágótok a vizához hasonlóan teljesen eltűnt a hazai folyókból az emberi beavatkozások következtében. Szaporítása rendkívül nehéz, és kizárólag édesvízben képtelen szaporodni, így telepítése nem vezethet eredményre, amíg nem biztosított a vándorlása. Bízzunk benne, hogy a jövőben egyszer adott lesz a halak természetes vonulása, és visszatérhetnek vizeinkbe a tokfélék.