A széles kárász, vagy aranykárász, latin nevén Carassius carassius, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó hal, amely Angliában „Crucian carp”, Németországban pedig „Karausche” néven ismert. Ez a faj különösen érdekes és jelentős, nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte. Az egykor elterjedt és népszerű halfaj mára ritkasággá vált Magyarországon, amit az ármentesítések és élőhelyének csökkenése okozott. A természetvédők figyelme és erőfeszítései ellenére a széles kárász továbbra is veszélyeztetett helyzetben van, így pillanatnyilag Magyarországon nem fogható státuszban van. Fogása esetén vissza kell engedni a vízbe.
Széles kárász élőhelye
A széles kárász természetes elterjedési területe Európa nagy része, Nyugat- és Közép-Szibéria, valamint az Amur folyó és az Aral-tó vízgyűjtő területei. Magyarországon egykor az Alföld mocsárvilágának egyik legjellemzőbb hala volt, ám a folyószabályozások és az ármentesítések következtében állománya jelentősen megcsappant. Ma már inkább a holtágakban, mocsarakban és olyan vizekben található meg, ahol a környezeti feltételek kevésbé kedveznek más halfajok számára. Rendkívül szívós faj, ami lehetővé teszi számára, hogy túlélje az oxigénhiányos körülményeket, és még a sekély vizek teljes befagyását is elviseli azáltal, hogy az iszapba ássa magát.
Széles kárász felismerése
A széles kárász testfelépítése különösen jellegzetes: magas hátú, oldalról erősen lapított hal, amely meredeken emelkedő homlokkal és tompa orral rendelkezik. Szemei nagyok, de kisebbek, mint az orr hossza, míg szája kicsi és csúcsba nyíló. Hátúszója 14-21 elágazó sugarat tartalmaz, domborúan lekerekített széle van, és a csonttüske hátsó oldala sűrűn fogazott, 25-30 foggal. Pikkelyei vastagok és erősen ülnek, számuk az oldalvonal mentén 32-35. Az alapszíne aranysárga, ami a fiatal egyedek faroknyelén található fekete gyűrűvel különösen kontrasztos, bár ez az idősebb egyedeknél eltűnik. Általában 15-25 cm hosszúságúak, ritkán érik el a 30 cm-t, a hazai horgászrekord pedig 2,66 kg.
Aranykárászhoz hasonló fajok
A széles kárász megkülönböztetése különösen fontos, hiszen több hasonló faj is létezik. Az ezüstkárász például igen hasonló megjelenésű, különösen barnás vizekben, ám hátúszója egyenes vagy kissé homorú, és kevesebb fog található az úszó csonttüskén. A ponttyal is össze lehet keverni, azonban a ponty kis bajuszt visel a felső állkapcsán, amit a széles kárász nem. Ezenkívül a szivárványos ökle is hasonlít, ám annak faroknyelén egy kékeszöld csík látható, ami segíti a megkülönböztetést.
Aranykárász élőhelye
A széles kárász jellemzően a sekély, növényekkel benőtt állóvizek lakója. A folyók főmedrében csak ritkán található meg, inkább akkor, amikor áradások kimozdítják megszokott élőhelyeiről. Táplálkozása mindenevő, étrendje kisebb gerinctelen állatokból, növényi részekből és szerves hulladékokból áll. Ez a sokoldalúság is hozzájárul ahhoz, hogy változó körülmények között is meg tud élni, és elviseli az oxigénhiányos viszonyokat.
Széleskárász szaporodása
A széles kárász ivarérettséget általában 2-3 éves korára éri el, és május-június hónapokban szaporodik. Az ívási időszakban a nőstények 100-300 ezer erősen ragadós ikrát raknak le a növényzettel sűrűn benőtt sekély vizekbe. Az ívási idő és hely gyakran egybeesik a pontyéval, ami hibridizációhoz vezethet, így jönnek létre a pontykárászok. Ezek a hibridek különösen érdekesek, mivel az ikrás (nőstény) példányok termékenyek, míg a tejesek (hímek) többnyire sterilek.
A széles kárász jelentősége abban rejlik, hogy egykor az Alföld mocsárvilágának egyik leggyakoribb hala volt. Az ármentesítések és a folyók szabályozása következtében azonban mára egyre ritkábbá vált, és veszélyeztetett státuszt kapott. Magyarországon a természetvédelmi törekvések ellenére is szükség lenne további intézkedésekre a faj fennmaradásának biztosítása érdekében. Az élőhelyek rehabilitációja és a mesterséges telepítések lehetőséget adhatnak arra, hogy ez a különleges faj ne tűnjön el a hazai vizekből.