A süllő (Sander lucioperca) Magyarország őshonos, és egyik legértékesebb ragadozó hala. Ez a faj a sügérfélék (Percidae) családjába tartozik, és nagy gazdasági, valamint sporthorgászati jelentőséggel bír. Népszerű nevei között szerepel a fogas, ami a nagyobb méretű példányokra utal.
A süllő felismerése
A süllő teste erősen megnyúlt, oldalról enyhén lapított. Feje nagy, orra hosszú, szeme kerek. Szája csúcsba nyíló, felső állkapcsa a szem hátsó vonaláig ér. Szájában erős fogak találhatók, köztük a kifejlett példányokra jellemző, hosszabb ebfogak. Két hátúszója közül az első tüskézett, a második lágy sugarú. Pikkelyei aprók, de szorosan ülnek, száma az oldalvonal mentén 80–100. Színe zöldesszürke, oldalán szabálytalan, sötét harántsávok láthatók. A süllő átlagos mérete 50–60 cm, de akár 1 méteres hosszúságot és több mint 10 kg-os súlyt is elérhet.
Süllő élőhelye
A süllő a nagy folyók lassabb áramlású szakaszain és az oxigénben gazdag állóvizekben található meg. Magyarországon szinte minden jelentősebb vízfolyásban és tóban előfordul, beleértve a Duna, Tisza, Dráva és a Balaton területét is. Előszeretettel választja a köves, kavicsos aljzatú vagy növényzettel borított élőhelyeket.
Táplálkozása
A süllő ragadozóhal, étrendjét fiatal korában planktonikus szervezetek és apró fenéklakó állatok alkotják. Ahogy növekszik, egyre nagyobb arányban fogyaszt halakat, főként keszegféléket. Táplálkozása éjszakai, nappal inkább búvóhelyén tartózkodik.
Szaporodása
A süllő március és április között ívik, amikor a hímek az aljzaton ívási fészket készítenek. A nőstények ide rakják 1–1,5 mm átmérőjű ikráikat, amelyek száma testtömeg-kilogrammonként akár 180 ezer is lehet. A megtermékenyítés után a hímek őrzik az ikrákat a kikelésig, amely általában néhány hét alatt történik.
A süllő horgászata
A süllő rendkívül népszerű horgászhal. Magyarországon a legkisebb kifogható mérete 30 cm, és szaporodása védelme érdekében március 1. és április 30. között tilos a fogása. Egy nap maximum 3 db tartható meg belőle. A horgászrekord egy 14,96 kg-os példány, amelyet 2007-ben fogtak ki a Pilismaróti-öbölben. Horgászatára többféle módszer is kínálkozik. Gyakori a halszelettel való süllőzés, mely készülhet végolmos és tiroli olmos szerelékkel is.
A süllőre a legtöbb esetben mindig döglött kishallal horgásznak, gyakran hagyják a napon „érlelődni” is a csalit. Jellemző még a „taposott sneci” használata is horgászatában, de előfordul, hogy a csalihalat hungarocellel tömik ki, hogy elemelkedjen a medertől. Nem csak csalihallal horgásznak rá, de a pergető horgászok is előszeretettel kergetik a süllőket.
Legfontosabb tudnivalók a süllőről
- Felismerés: Megnyúlt test, két hátúszó, apró pikkelyek, szabálytalan harántsávok.
- Élőhely: Lassú áramlású folyók, oxigéndús tavak és holtágak.
- Táplálkozás: Ragadozó; főként halakkal, keszegfélékkel táplálkozik.
- Szaporodás: Március–április között ívik, a hím őrzi az ikrákat.
- Horgászat: Legkisebb megtartható méret: 30 cm, tilalmi idő: március 1. – április 30., napi megtartható mennyiség 3 db
A süllő nem csak a horgászatban, de a gasztronómiában is igen kedvelt. Messzi földről híres süllőállományáról a Balaton, de általában a legtöbb természetes, vagy mesterséges vízben is megtalálható. Húsa szálkamentes, kiváló állagú és ízű, számtalan halétel alapja.